Bevezető

“A Mosolygó Kórház Alapítványt 2004-ben alapították Magyarországon, Budapesten. Az alapítvány célja, hogy támogassa a kórházban lévő gyermekeket. Amikor annyi kisgyerek szenved világszerte járványoktól, éhezéstől és él barátságtalan környezetben, miért is azokat a gyerekeket segíti az alapítvány, akiknek legalább a kórházakban rendszeresen biztosított az étkezése, a kezelése és nyugodt környezetben lehetnek?

Mert egy beteg gyereknek bárhol a világon szüksége lehet segítségre. Legtöbbször azonban a figyelem középpontjában – érthető módon – azok a gyerekek állnak, akik szegénységben élnek és szenvednek, mert a rendelkezésükre álló egészségügyi szolgáltatások korlátozottak vagy hiányoznak. Ugyanakkor nincs-e minden beteg gyermeknek – bárhol is éljen – szüksége valamilyen támogatásra? Az orvosi ellátás mellett ugyanúgy elengedhetetlen olyan lelki segítség, amivel a gyerekek könnyebben átvészelhetik legdrágább kincsük, az egészségük elvesztésének átmeneti állapotát. A kis betegeknek szükségük van valakire, aki – még ha csak rövid időre is – megnevetteti őket és elfeledteti velük a betegségüket. Már pár percnyi boldogság is segítheti a gyermek gyógyulását, sőt a környezetét is „Mosolygó Kórházzá” változtatja. Van-e vidámabb dolog annál, mint elhaladni egy kórházi folyósón és hallani a kis páciensek nevetését a kórtermekből? Ez a Mosolygó Kórház Alapítvány küldetése.

Az alapítvány célja – amely iránt maximálisan elkötelezett – mosolyt varázsolni a beteg gyermekek arcára. A program megvalósítása érdekében szükséges ugyanakkor bizonyos alaptőke, melyből fedezzük az eszközöket, a művészek tiszteletdíját és az egyéb apróbb kiadásokat. Ezt vagy szponzorok segítségével gyűjtjük össze, vagy pedig adománygyűjtő események által. A „mosolygó” program legfőbb szereplői a koordinátorok, a szponzorok, a művészek, önkéntesek, a kórházi személyzet és a gyerekek szülői.

A program elindítható a Mosolygó Kórház Alapítvány létrehozásával az adott országban vagy a program lényegének átemelésével egy már meglévő humanitárius szervezet munkájába. Az utóbbi esetében mind az alapítvány, mind pedig a humanitárius szervezet identitása tiszteletben tartandó.”

Nikola Jagic,