Interjú a Szingapúri Bűvészünkkel
Chua Bob úr, a Mosolygó Kórház Alapítvány szingapúri bűvésze
K.: Nem sok embernek adatik meg, hogy saját maga is élőben találkozhasson bűvésszel és élő bűvészetben részesüljön élete során. Legtöbben csak a televízióban láthatunk bűvészeket, így bizonyára nagyon exkluzív, életre szóló élményt jelenthet a beteg gyermekeknek, hogy Önnel találkozhatnak a kórházban. Tudna-e nekünk mesélni arról, hogyan fogadták a szingapúri KK Kórházban?
V.: Mindenki szereti a bűvészt, és a Szingapúri KK Kórházban a legeslegfiatalabbaktól az idősebbekig, mármint a sokat dolgozó nővérekig és orvosokig. Élményt kapnak. A személyzet és a páciensek várva várnak, mert nevetést viszek a stresszes munkájukba.
K.: Mikor kezdett bűvészetet tanulni? Hol tanulta meg? Volt-e tanára?
V.: 18 éves koromban kezdtem el a bűvészetet tanulni és sosem hagyom abba. Még mindig gyakorlok és tanulok új anyagot. A régi időkben kizárólag a könyvekre kellett hagyatkoznom. A videót még nem találták fel és a TV fekete-fehér volt. Nincs tanárom, mert akkoriban mindenki inkább titkolózó volt, mert nehéz volt a jó trükkökre ráakadni.
K.: Mi az Ön kedvenc trükkje? Milyen típusú trükköt szeret a legjobban? Van-e speciálisan szingapúri trükk, vagy dél-ázsiai trükk?
V.: Ha jól adod elő, akkor minden trükk jó, bár én a kártyatrükköket szeretem, mert kézre állnak és könnyű őket akárhova elvinni.A legtöbb trükk amit itt a bűvészek bemutatnak az USA-ból, Európából és Kínából származnak.
K.: Mit csinál akkor, amikor nem bűvészkedik?
V.: Szeretek utazni és emberekkel találkozni. Tanulni a kultúrájukat és a szokásaikat. Szingapúrban sok időt töltök számítógépezéssel és televíziózással.
K.: Hogyan került kapcsolatba Mosolygó Kórház Alapítvánnyal, és miért döntött úgy, hogy a Mosolygó Kórház Alapítvány neve alatt kezdi meg a látogatásokat?
A.: Dr Albert keresett fel, amikor Szingapúrban volt, és mivel az emberek szórakoztatása a szenvedélyem, azt mondtam: miért ne? Talán ez az én utam arra, hogy egy kicsit visszaadjak valamit a közösségnek.
